Hévízgyörki Természetbarát Egyesület: október 2010

Múlt héten szombaton szép őszi nap virradt ránk. Körülbelül egyórás autóút alatt értünk el a Pomáz melletti Kiskovácsiba. Ott találkoztunk a többi kirándulóval, népes csapat gyűlt össze, egyévestől a nyugdíjaskorúig. Sőt Timiék Borsó nevű kis fekete kutyusa is köztünk ugrált a gyerekek legnagyobb örömére.

Elindultunk felfelé a titokzatos nevű Holdvilág-árokban, melynek története egészen a régmúlt időkig visszakövethető. Ősi temetkezési, kultikus helynek is tartják. Egyes feltevések szerint ezen a területen állt egykor Attila városa. Egy másik feltételezés szerint Árpád fejedelmet itt temették el. Ezek az elméletek mindmáig nem nyertek tudományos igazolást, de bizonyításukra már több kísérletet tettek, a területen régészeti feltárásokat folytattak. (Forrás és további érdekességek olvashatóak itt.)

Az út elejére kitett táblán Sashegyi Sándor, pomázi kutató (1900-1958) ihletett, lelkes hangvételű leírása olvasható, amely beindíthatja a képzeletünket, hogy egy séta erejéig belegondoljunk, milyen is lehetett régmúlt őseink élete, és kereshessük őseink keze nyomát: "A Holdvilágárok középső mély, szakadékos részén több helyen emberi kezektől származó faragások, fejtések, gátépítések, tárnák stb. vonják magukra a figyelmet. ...vajon mi célból, s mikor készültek az árok legmélyebb részeiben a tárnák, amelyek 16-20 méter mélységben hatolnak be az andezittufa szikla anyagába. A sziklaárok balfelén, a felső részen is találunk mesterséges alakulatokat. Horpák, melyek 2-3 méter átmérőjű besüllyedések és aknák eltömött helyeit látszanak igazolni. Hatalmas sziklák halomba rakva több helyen fedezhetők fel. Vajon nem sziklahalmos temetkezéssel állunk szemben? ...
Valószínű, hogy több ezer mozgalmas esztendő rohant el ezen ősi emlékek felett, melyek előtt tanácstalanul állnak meg a kirándulók és a szakemberek.
Mi volt itt, a lakott helyektől távoli erdők szívében, a hegyeknek mély, szakadékos völgyületeiben, a Dante poklával vetekedő sziklakolosszusok árnyékában és a vízmosta mély szakadékok között?"

A táj változatos volt, utunk többször keresztezte a csörgedező kis patakot, fahidakon, kisebb-nagyobb köveken, kidőlt fákon, farakásokon vitt keresztül. Zörögtek lábunk alatt a száraz levelek, érezni lehetett az avar illatát, sárga, vörös és barna levelek takarták a talajt. Bükk- és tölgyerdőben jártunk, lehetett makkot gyűjteni, gombát keresni. Nagyot beszélgettünk, ittuk a termoszból a forró teát, éreztük az utolsó őszi napsugarak melegét. Jó volt ott lenni.

Köszönjük Csabáéknak a szervezést, és remélem, sokan kedvet kaptatok hozzá, hogy a legközelebbi Porszem-túrán részt egyetek!