Mountain bike cross country maraton - élménybeszámoló

A HETE egyes tagjai a természetjárás mellett más sportokat is űznek. Most egy hozzáértő írását olvashatjátok a mountain bike maratonról. Köszönjük a részletes és személyes beszámolót! Ki kapott kedvet egy kis biciklizéshez? :)

T-Mobile TOP Mountain Bike Maraton sorozat

Ez az összefoglaló neve a magyar mtb xcm (mountain bike cross country maraton) versenyeknek. A sorozatról annyit érdemes tudni, hogy négy nagy állomással rendelkezik, ahol minden évben megrendezésre kerülnek ezek a versenyek.

1. Szilvásvárad maraton /május/
2. Duna maraton – Visegrád /július/
3. Bükk maraton – Eger /augusztus eleje/
4. Mátra maraton – Sástó /augusztus vége/

Nehézségtől (felkészülési szintünktől) függően indulhatunk rövid (28-44km), közép (50-79km), és hosszú (80-120km) távon. Természetesen nem csak a táv, de a szintemelkedés is nő a nehézségi szinttel arányosan. A versenyzőket bekategorizálják születési évük szerint. Mivel én ’91-es vagyok, a tavalyi szezonban az U19-es csoportban tekertem.

A technika fejlődésével a nevezések lebonyolítása is egyszerűbbé vált. Az internetnek köszönhetően az úgynevezett Odin rendszer segítségével tudunk nevezni a szezon összes versenyére. (Nem csak a Top maraton versenyeire).

Mivel tavaly érettségiztem, így az év elejei Buda maraton számomra kimaradt. Májusban elmentünk a Szilvásvárad maratonra, amin végül nem mertünk elindulni, mert felhőszakadás, felhő, jégeső, és 4°C várta a versenyzőket. Az általában 1300-1500 versenyzőből ezen a versenyen 700-an mertek neki vágni.



A következő verseny a Duna maraton lett volna, ha nem sérültem volna le. Erről túl sokat nem tudok írni, csak annyit, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni. Egyrészt azért, mert ez a X. Duna maraton volt, és két világhírű bringás is elindult - Hannes Genze és Andreas Kugler a világranglista élén álló német Multivan Merida Biking Team-ből. A magyar indulók közül pedig Parti Andrást emelném ki, aki a Pekingi Olimpián a 23. helyet szerezte meg.

Az augusztus elejei Bükk maratonra sikerült eljutnom. Közel 1550 bringás vett részt a versenyen. Az idő nagyon jó volt. Reggel a pályát egy zápor frissítette fel. Így szerencsére nem kellett küzdenünk a porral. A 45 km-es távon indultam, ugyanis akkoriban lettek cserélve alkatrészek a bringámon, amit még nem igazán szoktam meg. R473-as rajtszámmal indultam. A csoportomon belül egész jó helyen lrtem célba, az egész versenyt nézve (~1550 versenyző) pedig a középmezőny elején végeztem (4-500. hely). Ezen több ok miatt is meglepődtem. Egyrészt azért, mert itt is olimpikonok, Európa-bajnokok vettek részt, másrészt amennyit készültem erre a maratonra, az pont arra lett volna elég, hogy teljesíteni tudjam a távot, de ezek szerint volt, akik ennyit sem edzettek. :)

A rajt pillanata

Ezt a versenyt végül is Buriczki Szilárd nyerte meg. Róla azt kell tudni, hogy Ő volt a pót tartalék ember a pekingi olimpiára.

Az augusztus végén megrendezett Mátra maraton számomra érdekesen alakult. Ugyanis közben elkezdődött augusztus utolsó hetében az egyetem. Emiatt majdnem teljesen el is feledkeztem az egészről. Számomra ez a legkedveltebb verseny, és ezt tartom a legnehezebbnek. Persze ez személyfüggő. Az idő itt is tökéletes volt. Napos idő, a hegytetőn 20-25°C lehetett a hőmérséklet. Erről a pályáról azt kell tudni, hogy nagyon köves, rázós. Az első 5 km után egyből egy 14%-os emelkedőt kellett leküzdenem 2 km-en keresztül. Ez volt a sípálya. Takitkázni kell, különben nem megy. Az emelkedő előtt gyorsan meg kell enni egy csokit, és frissítőzni. A lényeg, hogy ne szálljunk le a bringáról, ne essünk ki a ritmusból, mert megállás után lehetetlen elindulni. Van, aki itt feladta a versenyt. Szédülés és rosszullét határán, de menni kell.



Az emelkedő végén egy dobos srác adta az ütemet. Hihetetlen, de nagyon jó volt. Egyszerűen megindult mindenki a sípálya tetején, és végre megpillanthattuk az első frissítő állomást is, ami kb. 3-4 perc szünetet jelentett. Itt feltankoltunk vízzel/izotóniás itallal, banánokkal, szőlőcukrokkal, energiaszeletekkel.



Ezután megkezdődött a lefelé száguldás. Elég veszélyes. Meg kell tanulni, hogy mennyire engedhetjük el a bringát, mert ha ezt nem tudjuk belőni, akkor bizony szépen elszállhatunk. Helyenként 50-55 km/h-val haladt lefelé a mezőny. A menetszél mindenkit lehűtött. Ezután emelkedők jöttek, és ez ment a verseny végéig, le és fel. Már nagyon vártam, hogy beérjek a célba és elterülhessek, mert nagyon fáradt voltam, és a csuklómnak is minden porcikája fájt a rázós pálya miatt. Ide vagy oda, olajos, levegős, mindenféle csodatechnikával ellátott állítható teleszkópok. A Mátra azért mégiscsak Mátra.